Keresés a Bibliában

FÜGGELÉKEK: 13,1-14,42

13 1(Eddig olvassuk Dánielt a héber könyvben. Ami ezután következik a könyv végéig, azt Teodótion kiadásából fordítottuk le.)Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. 2Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, 3mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. 4Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. 5Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. 6Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. 7Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe. 8A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; 9értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. 10Mindkettőjüket megsebezte az ő szerelme, de nem mondták el bajukat egymásnak, 11mert szégyellték egymásnak elmondani vágyukat, hogy le akarnak feküdni vele. 12Napról napra figyelmesebben leselkedtek, hogy lássák őt. Egyszer az egyikük azt mondta a másiknak: 13»Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje.« El is mentek és elváltak egymástól, 14de visszatértek és találkoztak. Mikor megkérdezték egymástól ennek az okát, beismerték a vágyukat. Ekkor közösen megegyeztek az időpontban, amikor egyedül tudják őt találni. 15Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt. 16Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. 17Azt mondta tehát szolgálóinak: »Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.« 18Azok úgy cselekedtek, ahogy parancsolta. Bezárták a gyümölcsöskert ajtóit, és kimentek a hátsó ajtón, hogy elhozzák, amit parancsolt. Nem tudták, hogy a vének bent rejtőzködnek. 19Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: 20»Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. 21Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.« 22Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: »Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. 23De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.« 24Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, 25sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. 26Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az? 27Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. Mikor aztán másnap 28a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt. 29Azt mondták a nép előtt: »Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.« Erre rögtön érte küldtek, 30ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. 31Zsuzsannának igen kedves és szép arca volt, 32ezért azok a gonoszok meghagyták, vegyék le fátyolát – le volt ugyanis fátyolozva –, hogy legalább így jóllakhassanak szépségével. 33Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. 34Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére. 35Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. 36A vének ezt mondták: »Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. 37Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. 38Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. 39Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott; 40de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.« 41Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát. 42Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt: »Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, 43te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.« 44Az Úr meghallgatta a szavát. 45Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. 46Ez hangosan így kiáltott: »Én mentes vagyok ennek a vérétől.« 47Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: »Mi az, amit mondasz?« 48Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: »Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? 49Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!« 50Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: »Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.« 51Dániel azonban azt mondta nekik: »Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.« 52Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: »Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, 53amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: ‘Az ártatlant és az igazat meg ne öld!’ 54Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?« Ő azt felelte: »Mézgafa alatt.« 55Dániel pedig azt mondta: »Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!« 56Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: »Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. 57Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. 58Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?« Az ezt válaszolta: »Tölgyfa alatt.« 59Dániel erre azt mondta neki: »Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!« 60Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. 61Aztán rárontottak a két vénre – mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak –, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, 62Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon. 63Helkija pedig és felesége dicsőítették Istent leányukért, Zsuzsannáért Joakimmal, a férjével és az összes rokonával együtt, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot. 64Dániel pedig ettől a naptól fogva és azóta naggyá lett a nép előtt.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF