Keresés a Bibliában

18 1Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. 2Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 3Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott. 4Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
5Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.« 7Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. 8Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 10mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van nekem ebben a városban.« 11Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik az Isten igéjét.
12Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, 13és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket!« 14Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. 15De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok bíró lenni.« 16S elűzte őket az ítélőszéktől. 17Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.
18Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajózott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is. 19Efezusba érkezve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal. 20Bár az ottaniak kérték, hogy huzamosabb ideig maradjon, nem állt rá, 21hanem búcsút vett tőlük ezekkel a szavakkal: »Újra visszatérek hozzátok, ha Isten akarja.« Ezzel útra kelt Efezusból. 22Lement Cézáreába, onnan felment, köszöntötte az egyházat, aztán lement Antióchiába.
23Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített.
24Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. 25Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. 26Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. 27Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, 28mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

18,3 A sátort kecske- vagy teveszőrből készítették; durva szőttes volt ez, akkori közismert nevén kilíkion (latinosan cilícium), mert Kilíkiából terjedt el. Pál jól értett ehhez a mesterséghez, hiszen a kilíkiai Tarzusból származott, és mint leendő írástudónak, a tanulmányok mellett kötelező volt elsajátítania egy kézműves mesterséget is, hogy ezzel keresse kenyerét, ne a tanítással.

18,18 Pál tanúsítani akarta, hogy a zsidó szokásokhoz hű maradt, ezért tette le az időleges nazíreátusi fogadalmat. Ez azt jelentette, hogy tartózkodnia kellett a bortól, és haját nem vágathatta le, amíg a fogadalommal ígért áldozatot be nem mutatta Jeruzsálemben. – Kenkrea: Korintus égei- tengeri kikötője.

18,22 Cézáreából tett egy kitérőt Jeruzsálembe, majd visszatért Antióchiába, ahonnan elindult.

Előző fejezet Következő fejezet