Keresés a Bibliában

2 1Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak:
»Rövid az életünk ideje és szomorú,
nincsen orvosság az ember halála ellen,
és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból. 2Mert semmiből lettünk
és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna,
mert csak füst az éltető lehelet orrunkban,
s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére: 3ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz,
a lélek pedig elszáll, mint lenge szellő. 4Idő múltán elfelejtik nevünket is,
és senki sem gondol többé tetteinkre.
Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik,
eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz,
és a melege földre sújt. 5Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása,
és végünkből nincs visszatérés,
mert le van pecsételve az,
és nem tér vissza senki sem. 6Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal,
élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! 7Töltekezzünk pompás borral és mirhával,
ne menjünk el az évszak virágai mellett! 8Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának,
ne maradjon rét kicsapongásunktól érintetlen! 9Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból,
mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit,
mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk! 10Nyomjuk el a szegény igazat,
ne kíméljük az özvegyet,
és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára! 11Erőnk legyen az igazság mércéje,
mert ami gyenge, az haszontalan! 12Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll,
és ellenkezik tetteinkkel,
törvényszegést vet a szemünkre,
s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. 13Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete,
és Isten gyermekének mondja magát. 14Nézeteinknek ő a vádlója, 15még az is terhes nekünk, ha látjuk őt,
mert élete másokétól különbözik,
és ösvényei egészen különösek. 16Ő komolytalannak néz minket,
tartózkodik útjainktól, mint a szennytől,
s boldognak hirdeti az igazak végét,
és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. 17Lássuk tehát, igazak-e beszédei?
Tegyük próbára, mi lesz majd vele,
tudjuk meg, milyen lesz a vége! 18Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja,
és kiragadja ellenségei kezéből. 19Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,
hogy megismerjük szelídségét,
és kipróbáljuk állhatatosságát! 20Ítéljük őt gyalázatos halálra,
mert – amint mondja – oltalomban részesül!« 21Így gondolják ők, de tévednek,
mert gonoszságuk vakká tette őket. 22Nem ismerik Isten titkait,
nem remélik a jóság bérét,
és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát. 23Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert,
és saját hasonlóságára és képére alkotta, 24a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba,
és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF