Keresés a Bibliában

Ötödik párhuzam: a sötétség és a tűzoszlop

17 1Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram,
és kimondhatatlanok igéid,
azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek. 2Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok,
hogy elnyomhatják a szent népet,
a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket,
úgyhogy tető alá zárva,
s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek. 3Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett,
a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek,
elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek,
és szörnyű ámulatukban megzavarodtak. 4Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől,
mert rettenetes zaj háborgatta őket,
komor alakok jelentek meg előttük
és félemlítették meg őket. 5Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje,
de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni. 6De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik,
és a soha nem látott jelenségtől megriadva,
a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták. 7A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott,
és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája. 8Akik ugyanis fogadkoztak,
hogy kiűznek a beteg lélekből félelmet, nyugtalanságot,
maguk is nevetséges aggódás betegei lettek, 9mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség,
ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek,
megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak.
Még a levegőbe sem mertek tekinteni,
holott azt sehogysem lehet elkerülni. 10Mivel ugyanis a gonoszság gyáva,
tanúsítja azt is, hogy elítélik,
és kegyetlen dolgokat vár mindig
a zaklatott lelkiismeret. 11A félelem ugyanis nem egyéb,
mint a segítség gondolatának feladása. 12Minél gyengébb tehát belül a remény,
annál kínosabbnak érzik
a bizonytalanságot a csapás forrása felől. 13Azokat pedig, akik az alélt éjjelen,
amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő,
egyazon álomba merülten feküdtek, 14hol rémes kísértetek űzték,
hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek,
mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk. 15Így aztán, ha valaki leroskadt közülük,
fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva. 16Akit meglepett, akár földműves volt,
akár pásztor vagy mezei munkás,
el nem kerülhető kényszerbe jutott, 17mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták.
Akár suhogó szél volt az,
akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó,
akár sebesen iramló víznek moraja, 18akár aláhulló sziklák hatalmas robaja,
akár ugrándozó állatok láthatatlan futása,
vagy ordító vadállatok üvöltése,
akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang:
mind megfélemlítette s megdermesztette őket. 19Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott,
és fennakadás nélkül élhetett a munkának, 20csak őrájuk borult a terhes éjjel,
a rájuk váró sötétség képe.
De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF