Keresés a Bibliában

3 1Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád. 2Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened. 3Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre? 4Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások. 5Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben, 6mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged! 7Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened. 8Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«

Izrael kiváltsága, az isteni bölcsesség: 3,9-4,4

A bölcsesség ajánlása

9Halld meg, Izrael, az élet parancsait,
figyelj, hogy okosságot tanulj! 10Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy? 11Megvénültél az idegen földön,
fertőzött vagy, mint a halottak,
azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba. 12Elhagytad a bölcsesség forrását! 13Ha Isten útján jártál volna,
bizonnyal örökké békében lakhatnál! 14Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő,
hol az értelem – hogy azt is megtanuld:
hol van a hosszú élet és a jólét,
hol a ragyogó szem és a béke?

Himnusz a bölcsességről

15Ki találta meg annak helyét,
és ki hatolt be kincseibe? 16Hol vannak a nemzetek fejedelmei,
a föld vadállatainak urai, 17akik az ég madaraival játszanak, 18akik ezüstöt halmoznak össze
meg aranyat, amelyben bíznak az emberek,
és amely után vég nélkül törtetnek?
Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak,
és kiknek cselekedetei érthetetlenek? 19Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba,
és mások léptek a helyükbe. 20Ifjabbak látták meg a napvilágot
és laktak a földön,
de a fegyelem útját nem ismerték, 21és nem értették meg ösvényeit;
fiaik sem tudták felfogni,
távol maradt az tőlük is. 22Nem hallottak róla Kánaán földjén,
Temánban sem látták. 23Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják,
Merra és Temán kereskedői,
a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet,
szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját,
és nem gondoltak ösvényeire. 24Ó Izrael, mily nagy az Isten háza,
mily nagy az ő birtokának helye! 25Nagy és határtalan,
fölséges és megmérhetetlen! 26Ott vannak azok a hírneves óriások,
akik az ősidőkben éltek,
hatalmas termetűek,
hadakozáshoz értők. 27Nem őket választotta ki az Úr,
és nem ők találták meg a tudás útját.
Elvesztek, 28mert nem volt bölcsességük,
elvesztek a saját oktalanságuk miatt. 29Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye,
és ki hozta le a fellegekből? 30Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon,
és elhozza színaranyért? 31Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait,
sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit; 32csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal. 33Aki elküldi a fényt, s az elmegy,
és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki. 34A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön, 35ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«,
és készséggel ragyognak alkotójuknak. 36Ő a mi Istenünk,
hozzá senki sem hasonlítható. 37Ő ismeri a bölcsességnek minden útját,
s azt szolgájának, Jákobnak adta át,
Izraelnek, az ő kedveltjének. 38Ezután megjelent a földön,
s az emberekkel társalgott.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF