Keresés a Bibliában

2 1Ezért az Úr, a mi Istenünk teljesítette szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak Izraelen, továbbá királyaink ellen, főembereink ellen és egész Izrael meg Júda ellen, 2hogy oly nagy csapást hoz ránk az Úr, amilyen még nem volt az ég alatt, – amilyen Jeruzsálemet érte, úgy amint az meg van írva Mózes törvényében, 3úgyhogy megeszi az ember a saját fiának húsát és a saját leányának húsát. 4Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket. 5És alájuk kerültünk, nem pedig föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mivel nem engedelmeskedtünk szavának. 6Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig és atyáinké arcunk megszégyenülése, amint azt ez a nap mutatja. 7Bizony, kimondta az Úr ellenünk mindezeket a csapásokat, amelyek ránk jöttek, 8és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról. 9Ezért vigyázott az Úr a bajokra és ránk hozta őket, mert igazságos az Úr minden intézkedésében, amelyet nekünk meghagyott, 10és mi nem hallgattunk szavára, hogy kövessük az Úr parancsolatait, melyeket elénk állított.

A bűnbocsánat kérése

11Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja: 12vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viselkedtünk, Urunk, Istenünk, minden parancsolatoddal szemben. 13Forduljon el rólunk haragod, hiszen csak kevesen maradtunk meg a nemzetek között, ahová szétszórtál minket. 14Hallgasd meg, Urunk, könyörgéseinket és imádságainkat, és szabadíts meg minket önmagadért, és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, akik elhurcoltak minket; 15hadd tudja meg az egész föld, hogy te, az Úr vagy a mi Istenünk, és a te nevedet viseli Izrael és nemzetsége. 16Tekints ránk, Urunk, szent hajlékodból, hajtsd hozzánk füledet és hallgass meg minket, 17nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak, 18hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak.
19Nem azért könyörgünk és esedezünk irgalomért színed előtt, Urunk, Istenünk, mert atyáink igazak voltak, 20hanem mert ránk küldted haragodat és indulatodat, amint szóltál szolgáid, a próféták által, mondván: 21Ezt mondja az Úr: ‘Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, és akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam. 22Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből, 23és elveszem tőletek a vígság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész országban nyoma sem lesz a benne lakóknak!’ 24De ők nem hallgattak szavadra, hogy Babilon királyának szolgáljanak. Ezért beteljesítetted igéidet, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy elhurcolják majd helyükről királyaink csontjait és atyáink csontjait. 25És lám, ott hevernek a nap tüzében és az éjszaka hidegében, és sokan meghaltak a legkínosabb fájdalmak között, éhség, kard és száműzetés által. 26Sőt azt a templomot is, amely a te nevedet viselte, olyanná tetted, amilyennek azt a mai nap mutatja – Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.

Az ígéretek teljesedésének reménye

27Velünk azonban, Urunk Istenünk, egész jóságod és egész nagy irgalmasságod szerint cselekedtél, 28melyről szóltál szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen meghagytad neki, hogy írja le Izrael fiai előtt törvényedet. 29Azt mondtad: ‘Ha nem hallgattok szavamra, ez a nagy sokaság igen kicsinnyé lesz azok közt a nemzetek közt, amelyek közé majd szétszórom őket, 30mert tudom, hogy ez a nép nem hallgat majd rám, hiszen kemény nyakú egy nép ez. Fogságának földjén azonban majd megtér szívében, 31és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik, 32és dicsérnek majd engem fogságuk földjén és megemlékeznek nevemről. 33Megtérnek majd kemény nyakasságukból és gonoszságaikból, mert visszagondolnak atyáik útjára, akik vétkeztek ellenem. 34Akkor visszahívom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és uralkodnak rajta; megsokasítom őket és többé meg nem fogyatkoznak. 35És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF