Keresés a Bibliában

1 1Miután Saul meghalt, Dávid pedig az amalekiták megverése után visszatért, és már két napot Szikelegben töltött, történt, hogy 2a harmadik napon megszaggatott ruhában és porral behintett fővel megjelent egy ember, aki Saul táborából jött. Amikor Dávidhoz ért, meghajtotta magát, és arcra borult. 3Dávid megkérdezte tőle: »Honnan jössz?« Az ember azt felelte: »Izrael táborából menekültem.« 4Dávid tovább kérdezte: »Mi történt hát? Mondd el nekem!« Az ember azt válaszolta: »Megfutamodott a nép a harcban, és sokan elestek és meghaltak a népből, sőt maga Saul és Jonatán, a fia is meghalt!«
5Dávid erre ismét megkérdezte az ifjút, aki ezt a hírt hozta neki: »Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonatán, a fia?« 6Az ifjú, aki a hírt hozta neki, azt felelte: »Gilboa hegyére tévedtem, amikor Saul a dárdájára támaszkodva állt, s a harci szekerek és a lovasok már közeledtek hozzá. 7Ekkor hátrafordult, meglátott és odahívott. Amikor azt feleltem neki: Itt vagyok, 8megkérdezte tőlem: ‘Ki vagy te?’ Azt mondtam neki: Amalekita vagyok. 9Erre ő így szólt hozzám: ‘Állj fölém, és ölj meg, mert nagyon szenvedek, de életerőm még teljesen bennem van.’ 10Föléje is álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem éli túl a bukását. Aztán levettem a koronát a fejéről, az aranykarikát a karjáról, és elhoztam ide, hozzád, uramhoz.«
11Erre Dávid, és mindazok az emberek, akik vele voltak, megragadták és megszaggatták ruháikat. 12Napestig jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek Saul és a fia, Jonatán, valamint az Úr népe és Izrael háza miatt, hogy a kard által elestek.
13Dávid ezután megkérdezte az ifjútól, aki a hírt hozta neki: »Honnan való vagy?« Az ezt felelte: »Egy jövevény amalekita embernek vagyok a fia.« 14Dávid erre így szólt: »Hát nem féltél kinyújtani kezedet, hogy megöld az Úr felkentjét?« 15Azzal Dávid odahívta egyik legényét, és azt mondta: »Gyere, támadj rá!« Az halálra is sújtotta. 16Azután így szólt Dávid: »A te fejedet terhelje a véred, hiszen saját szád vallott ellened, amikor azt mondtad: ‘Én öltem meg az Úr felkentjét.’«
17Akkor Dávid rázendített Saul és Jonatán, a fia miatt erre a gyászdalra,

18és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az Íjászdalra, amint meg van írva az Igazak könyvében. Így szólt:
»Emlékezzél meg Izrael azokról,
akik meghaltak halmaidon sebükben.

19Izrael, megölték a dicsőket hegyeiden!
Miként estek el a hősök!

20Ne hirdessétek Gátban,
ne hirdessétek Askalon utcáin,
hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai,
ne ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai.

21Gilboa hegyei! Se harmat, se eső ne hulljon rátok,
ne hozzanak rajtatok zsengéket a földek,
mert ott érte gyalázat a hősök pajzsát,
Saul pajzsát, mintha fel sem kenték volna olajjal.

22Megöltek vére nélkül,
hősök zsírja nélkül,
Jonatán íja sohasem tért vissza,
Saul kardja sem jött vissza eredménytelenül.

23Saul és Jonatán, akik életükben
úgy szerették, becsülték egymást,
holtukban sem váltak el egymástól.
Sasoknál gyorsabbak,
oroszlánoknál vitézebbek voltak!

24Izrael lányai, sirassátok Sault,
aki bíborral titeket gyönyörűn ruházott
és ruhátokra arany ékszereket rakott.

25Mint estek el a hősök a harcban!
Jonatánt megölték halmaidon!

26Fájlallak, testvérem, Jonatán,
oly kedves voltál nekem,
szeretetem nagyobb volt irántad,
mint szerelmem feleségeim iránt.
Mint az anya szereti egyetlen fiát,
úgy szerettelek én téged.

27Mint estek el a hősök,
és vesztek el a harci fegyverek!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,1 Az amalekita jutalmat remél Dávidtól azért, hogy ő adta meg a kegyelemdöfést Dávid ellenfelének.

1,17 Az »Igazak könyve« egy dalgyűjtemény volt (vö. Józs 10,13). A gyászének Izraelben profán jellegű volt.

Következő fejezet