Keresés a Bibliában

2 1Jeremiás próféta feljegyzéseiben pedig azt találták, hogy elrendelte a számkivetetteknek, hogy vegyenek az említett tűzből; továbbá azt, hogy megparancsolta a számkivetetteknek, 2amikor átadta nekik a törvényt, hogy meg ne feledkezzenek az Úr parancsairól és meg ne tévedjen a lelkük, amikor majd az arany- és ezüstbálványokat és azok ékességét látják. 3Még egyéb hasonló dolgokat is mondott, és figyelmeztette őket, hogy ki ne vessék szívükből a törvényt. 4Benne volt abban az írásban az is, hogy a kapott isteni intésre a próféta maga után vitette a szent sátrat és a frigyládát, amikor felment arra a hegyre, amelyre Mózes is felment, hogy lássa Isten örökrészét. 5Amikor aztán Jeremiás odaért, barlangszerű üreget talált ott. Bevitte abba a szent sátrat, a frigyládát meg az illatáldozat oltárát, és elzárta a bejáratot. 6Kísérői közül néhányan elmentek ugyan együtt oda, hogy megjelöljék maguknak a helyet, de már nem tudtak rátalálni. 7Amikor Jeremiás megtudta ezt, megfeddte őket, és azt mondta, hogy az a hely titokban marad mindaddig, amíg Isten egybe nem gyűjti a népet, és irgalmas nem lesz. 8Akkor majd útbaigazítást ad az Úr ezekben a dolgokban, és az Úr dicsősége megjelenik majd a felhőben, mint ahogy megnyilatkozott Mózesnek, és megnyilatkozott ugyanígy akkor, amikor Salamon azt kérte, hogy szent legyen az a hely a nagy Isten számára. 9Ő ugyanis nagyon bölcsen járt el, és bölcsességében áldozatot mutatott be, amikor felavatták és befejezték a templomot. 10Ahogy Mózes könyörgött az Úrhoz, és tűz szállt alá az égből és megemésztette az egészen elégő áldozatot, úgy könyörgött Salamon is, és tűz szállt alá az égből, s megemésztette az egészen elégő áldozatot. 11Azt mondta ekkor Mózes: »Mivel nem fogyasztották el a bűnért való áldozatot, tűz emésztette meg.« 12Hasonlóképpen ülte meg Salamon is nyolc napon át a templomszentelést. 13Ezek a dolgok le vannak írva Nehemiás feljegyzéseiben és emlékirataiban is. Továbbá az is, hogy ő könyvtárt állított össze. Összegyűjtötte ugyanis az országokról szóló könyveket, a próféták és Dávid iratait, a királyok leveleit, és az adományozásokról szóló írásokat. 14Később Júdás is összegyűjtötte azokat az iratokat mind, amelyek a nálunk dúló harcok következtében szétszóródtak. Ezek nálunk vannak. 15Ha szükségetek van rájuk, küldjetek értük, hogy elvigyék nektek. 16Azért írtunk nektek, mert a templom megtisztításának ünnepét akarjuk megülni. Jól teszitek ti is, ha megülitek ezeket a napokat. 17Mert Isten az, aki megszabadította népét, és örökrészt, országot, papságot és megszentelést adott újra mindenkinek, 18amint ezt megígérte a törvényben. Reméljük tehát, hogy csakhamar megkönyörül rajtunk, és az ég minden tájáról a szent helyre gyűjt egybe minket. Máris nagy veszedelemből mentett ki minket és megtisztította a szent helyet.

A SZERZŐ ELŐSZAVA: 2,19-32

19A történetet Makkabeus Júdásról és testvéreiről, a nagy templom megtisztításáról és az oltáravatásról, 20továbbá az Antióchosz Epifánész meg fia, Eupátor ellen vívott küzdelmeket, 21s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét, 22visszaszerezték az egész földkerekségen jól ismert templomot, szabaddá tették a várost, és újra érvényt szereztek az eltörölt törvényeknek, mert nagy jóságában könyörületes volt irányukban az Úr, 23egyszóval azt, amit öt könyvben írt meg a kirenei Jázon, mi egy könyvbe igyekeztünk összevonni. 24Tekintetbe vettük ugyanis a könyvek nagy számát, és azokat a nehézségeket, amellyel a dolgok bősége folytán meg kell küzdenie annak, aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe. 25Ezért azon igyekeztünk, hogy az olvasni akarónak lelki gyönyörűségül szolgáljon könyvünk, a tudni vágyók pedig minél könnyebben véshessék azt emlékezetükbe, egyszóval az olvasók mindegyike hasznot merítsen belőle. 26Mi természetesen, akik a mű összevonására vállalkoztunk, nem könnyű feladatot, hanem virrasztással meg izzadással járó munkát vettünk magunkra. 27Mindazonáltal, amint azok, akik lakomát szereznek, mások kívánságának igyekeznek megfelelni, úgy sokak kedvéért mi is örömest vállaljuk a fáradságot. 28Az egyes dolgok megvizsgálását a szerzőkre hagyva, mi az adott forma szerint rövidségre törekszünk. 29Mint ahogyan egy új ház építőmesterének az egész építkezésről kell gondoskodnia, a festő pedig csak arra ügyel, ami a díszítéshez szükséges, azt gondoljuk, így van ez velünk is. 30Kihámozni ugyanis az értelmet, elrendezni az elbeszélés anyagát, és alaposabban utána járni az egyes részleteknek, az a történetírónak a feladata. 31A kivonatírónak ezzel szemben meg kell engedni azt, hogy az előadás rövidségére törekedhessen, és a dolgok bővebb kifejtésétől eltekinthessen.

JERUZSÁLEM ISTEN VÉDELMÉBEN: 3,1-40

32Ám kezdjük meg immár az elbeszélést! Legyen elég a bevezetőből! Esztelenség lenne ugyanis a történet bevezetőjében bőbeszédűnek, magában a történetben pedig szűkszavúnak lenni.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF