Keresés a Bibliában

Ozija Júda királya

26 1Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe. 2Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz. 3Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták. 4Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szeme előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Amaszja cselekedett. 5Kereste is az Urat Zakariás idejében, aki oktatta őt Isten félelmére; s amíg kereste az Urat, ő jó szerencsét adott neki mindenben. 6Majd kivonult és hadba szállt a filiszteusokkal és lerombolta Gát várfalát, Jabne várfalát, Asdód várfalát s városokat építtetett Asdódban és a filiszteusoknál. 7Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gurbaálban lakó arabok és az ammoniták ellen, 8úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig. 9Majd tornyot épített Ozija Jeruzsálemben a Szeglet-kapu és a Völgy-kapu felett, meg többet a várfalnak ugyanazon az oldalán, és megerősítette azokat. 10Tornyokat építtetett a pusztában is és igen sok vízvermet ásatott, mert sok jószága volt a mezőkön is, meg a puszta sivatagán is. Szőlői és vincellérjei is voltak a hegyekben meg a Kármelen, mert földművelést kedvelő ember volt. 11Volt hadserege is, amely Jejél íródeák, Maaszja elöljáró és Hananja, az egyik királyi főtiszt vezetésével vonult hadba. 12Harcosai közül a családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt, 13az alattuk levő hadsereg pedig összesen háromszázhétezer-ötszáz olyan emberből állt, aki alkalmas volt a hadakozásra és harcolni tudott a királyért az ellenséggel. 14Ezeknek, vagyis az egész seregnek Ozija pajzsokat, dárdákat, sisakokat s vérteket, íjakat s kőhajító parittyákat készíttetett, 15Jeruzsálemben pedig mindenféle hadigépet csináltatott, és azokat elhelyezte a tornyokon s a falak szegletein, hogy nyilakat és nagy köveket lehessen hajítani velük. Így híre messzire eljutott, mert az Úr segítette és megerősítette őt. 16Amikor azonban erős lett, vesztére felfuvalkodott a szíve és elhagyta az Urat, az ő Istenét: bement az Úr templomába és illatot akart gyújtani a füstölő oltáron. 17De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember, 18és ellenálltak a királynak és azt mondták: »Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül.« 19Megharagudott erre Ozija, akinek már kezében volt a füstölő, hogy illatot gyújtson, és megfenyegette a papokat. Ekkor nyomban lepra támadt a homlokán a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár mellett. 20Amikor Azarja főpap s az összes többi pap rátekintett, látták homlokán a leprát, és sietve kiűzték. Egyébként ő maga is megrémült és gyorsan kiment, mert tüstént érezte az Úr csapását. 21Ozija király tehát leprás volt egészen halála napjáig, s külön házban lakott azzal a leprával borítva, amely miatt kiűzték az Úr házából. Ezalatt fia, Jótám, kormányozta a királyi házat és szolgáltatott igazságot a föld népének. 22Ozija többi dolgát, az elsőket és az utolsókat megírta Izajás próféta, Ámosz fia. 23Amikor aztán Ozija aludni tért atyáihoz, a királyi sírboltok mezején temették el, »mivel leprás volt,« és fia, Jótám lett a király helyette.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF