Keresés a Bibliában

23 1A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda, és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük. 2Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe. 3Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette. 4A következő az a dolog, amelyet meg kell tennetek: 5Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek, papok, leviták és ajtónállók, a kapuknál legyen, harmadrészetek a király házánál, s harmadrészetek az Alap nevű kapunál, a többi nép pedig mind az Úr házának udvarain. 6Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik. 7A leviták aztán vegyék körül a királyt, fegyverrel a kezükben, (ha más valaki lépne be a templomba, meg kell ölni) s legyenek a király mellett jártában, keltében.« 8A leviták és egész Júda mindenben úgy cselekedett, ahogy Jojáda főpap parancsolta: mindenki magához vette alárendeltjeit, azok is, akik szolgálatba léptek a heti rend szerint, és azok is, akik kitöltötték a hetet s elmehettek volna. Jojáda főpap ugyanis nem engedte elmenni azokat a csapatokat, amelyek a heti szokás szerint felváltást kaptak. 9Aztán Jojáda pap odaadta a századosoknak Dávid király dárdáit, pajzsait és kispajzsait, amelyeket az Úr házának szentelt, 10és felállította az egész fegyveres népet a templom jobb oldalától kezdve a templom bal oldaláig, az oltár és a templom előtt, a király körül. 11Aztán kihozták a király fiát, rátették a koronát és a bizonyságot, s kezébe adták a megtartandó törvényt, és királlyá tették. Miután Jojáda főpap és fiai felkenték, szerencsét kívántak neki és azt mondták: »Éljen a király.« 12Amikor Atália ezt, tudniillik a futkosó és a királyt dicsérő nép lármáját meghallotta, bement a néphez az Úr házába. 13Amikor aztán látta, hogy a király ott áll a bejáratnál a lépcsőn, körülötte a fejedelmek és a tömeg, és az ország egész népe örül, s trombitál, s mindenféle hangszeren játszik és dicséretet zengedezik, megszaggatta ruháját és így szólt: »Pártütés, pártütés!« 14Ekkor kiment Jojáda főpap a századosokhoz és a sereg vezéreihez és azt mondta nekik: »Vigyétek ki őt a templom bekerített részéből és kinn aztán öljétek meg a karddal.« Ezt azért parancsolta a főpap, hogy »ne öljék meg az Úr házában.« 15Erre nyakon ragadták, és amikor a királyi palota Ló-kapujába lépett, ott megölték. 16Jojáda aztán szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az Úr népévé lesznek. 17Erre bement az egész nép Baál házába és elpusztította azt: oltárát s képét összetörte, Mattánt, Baál papját pedig megölte az oltár előtt. 18Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte. 19Ajtónállókat is rendelt az Úr házának ajtóiba, hogy be ne menjen oda senki sem, aki valami miatt tisztátalan. 20Aztán maga mellé vette a századosokat, a vitézeket, a nép főembereit és a föld egész népét és levitték a királyt az Úr házából. A felső kapun át bevitték a király házába és ráültették a királyi székre. 21A föld egész népe örvendezett, és a város nyugodt maradt, bár Atáliát karddal megölték.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF