Keresés a Bibliában

Hiszkija válasza

19 1Amikor ezeket Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött és bement az Úr házába. 2Majd elküldte Eljakimot, az udvarnagyot és Sebnát, az íródeákot, meg a papok véneit, zsákba öltözötten, Izajás prófétához, Ámosz fiához, 3hogy mondják: »Ezt üzeni Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és káromlás napja ez a nap: szülésig jutottak a magzatok s nincs ereje a vajúdónak! 4Talán meghallja az Úr, a te Istened Rábsakénak minden szavát, akit elküldött ura, az asszírok királya, hogy szidalmazza és gyalázza az élő Istent azokkal a szavakkal, amelyeket az Úr, a te Istened hallott. Imádkozz tehát a maradékért, amely még megvan.« 5Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz. 6Izajás azt felelte nekik: »Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak. 7Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«

Szanherib második üzenete

8Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból. 9Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: »Íme, hadba vonult ellened« – s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: 10»Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! 11Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? 12Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? 13Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?«

Hiszkija imája

14Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta 15és így imádkozott az ő színe előtt: »Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. 16Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. 17Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét 18s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. 19Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!«

Izajás megjövendöli az isteni segítséget

20Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. 21Ez az, amit az Úr felőle szólt:
‘Megvet téged s csúfot űz belőled
Sion szűzi lánya,
hátad mögött fejét rázza,
Jeruzsálem lánya. 22Kit gyaláztál s káromoltál?
Ki ellen emelted fel hangodat
s vetetted magasra pillantásodat?
Izraelnek Szentje ellen! 23Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad:
szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira,
a Libanonnak ormára,
kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit,
behatoltam egészen a határáig
s Kármeljének erdejét 24kivágtam.
Idegen vizet ittam,
és lábam nyomával kiszárítottam
minden elzárt vizet. 25Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva?
Ősidőktől fogva rendeltem el,
– most hajtottam végre –,
hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.
26Akik bennük laknak, tehetetlenül
ezért rettentek s szégyenültek meg
s lettek olyanok, mint a mezei pázsit
s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik. 27Rég ismerem lakásodat,
kijöttödet, bemeneteledet, utadat
és ellenem való tombolásodat. 28Őrjöngtél ellenem,
s kevélységed felhatott fülembe.
Nos hát karikát teszek az orrodba
és zablát a szájadba,
és visszavezetlek arra az útra,
amelyen feljöttél. 29Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül:
ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz,
a második esztendőben azt, ami magától terem,
a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok,
ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét. 30Mindaz, ami megmarad Júda házából,
azután is gyökeret hajt alul
s gyümölcsöt hoz felül, 31mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből
és a megszabadultak Sionnak hegyéről.
A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt. 32Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől:
nem jön be e városba,
nyilat sem lő belé,
pajzzsal sem támadja meg,
sánccal sem veszi körül: 33az úton, amelyen jött, visszatér,
s e városba be nem jön, – úgymond az Úr –, 34mert megoltalmazom s megmentem e várost
önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«

A város megmenekülése

35Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment 36és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt. 37Amikor azonban egyszer Neszrok templomában istenét imádta, fiai, Adramelek és Szárezer megölték karddal, majd elmenekültek az örmények földjére s fia, Asszarhaddon lett a király helyette.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF