Keresés a Bibliában

I. Demetriosz trónralépése; újabb támadások

7 1A százötvenegyedik esztendőben Demetriosz, Szeleukosz fia, elhagyta Róma városát. Egy kis csapattal egy városba ment a tenger mellé, és ott uralkodni kezdett. 2Történt pedig, hogy amikor bement atyáinak királyi palotájába, a hadsereg megragadta Antióchoszt és Líziászt, hogy elébe vigyék őket. 3Mikor erről értesült, így szólt: »Ne engedjétek, hogy színem elé kerüljenek!« 4Erre a sereg meggyilkolta őket, Demetriosz pedig királyi trónjára ült. 5Ekkor elvetemedett, gonosz férfiak járultak elé Izraelből. Vezérük Alkímosz volt, aki főpap szeretett volna lenni. 6Ezek bevádolták a népet a királynál ezekkel a szavakkal: »Júdás és testvérei kiirtották barátaidat mind; minket pedig elűzött földünkről. 7Küldj ki tehát egy megbízható férfit, s ez menjen el, nézze meg mindazt a romlást, amelyet az nekünk és a király tartományainak okozott, és büntesse meg minden barátját és segítőtársát!« 8A király erre kiválasztotta barátai közül Bakhidészt, aki a nagy folyón túl eső tartományon parancsnokolt, és bizalmasa volt a királynak. Ezt elküldte, 9hogy nézze meg a romlást, amelyet Júdás okozott. A gonosz Alkímosznak a főpapi tisztet adta; annak pedig meghagyta, hogy álljon bosszút Izrael fiain. 10Fel is kerekedtek és elmentek nagy sereggel Júdea földjére. Majd követeket küldtek és álnok módon, békés szavakkal szóltak Júdáshoz meg a testvéreihez. 11Ők azonban nem hallgattak beszédükre, mert látták, hogy nagy sereggel jöttek. 12Összegyűlt ekkor Alkímosznál és Bakhidesznél egy sereg írástudó, hogy megvitassák a jogi helyzetet. 13A haszidok voltak Izrael fiai közül az elsők, akik békét kértek tőlük. 14Ezek ugyanis így gondolkodtak: »Áron nemzetségéből való pap jött velük; ez csak nem fog rászedni minket.« 15Bakhidész békés szavakkal szólt hozzájuk, sőt meg is esküdött nekik: »Nem hozunk bajt sem rátok, sem a barátaitokra.« 16Ezért hittek is neki. Ő azonban megragadott közülük hatvan embert, és kivégezte őket egy napon az Írás szava szerint: 17»Szentjeid testét és azok vérét ontották Jeruzsálem körül, és nem volt, aki eltemesse őket.« 18Félelem és remegés szállta meg erre az egész népet, s azt mondták: »Igazság és egyenesség nincsen bennük; megszegték a megállapodást és az esküt, amellyel megesküdtek.« 19Ezután elvonult Bakhidész Jeruzsálem alól, és Bétzekánál ütött tábort. Majd elküldött és sokat elfogott azok közül, akik elpártoltak tőle. A nép közül is megölt néhány embert, és egy nagy kútba vetette őket. 20Azután rábízta a tartományt Alkímoszra. Védelmül csapatot hagyott vissza nála; maga Bakhidész pedig visszatért a királyhoz. 21Alkímosz ezután sokat harcolt főpapi tiszte érdekében. 22Köréje gyűltek mindazok, akik felforgatták tulajdon népüket. Kezükbe kaparintották Júdea földjét és nagy csapással sújtottak le Izraelre. 23Mikor Júdás látta mindazt a bajt, amelyet Alkímosz és a vele lévők okoztak Izrael fiainak – jóval többet, mint a pogányok –, 24bejárta körös-körül mindenfelé Júdea határait, és bosszút állt az elpártolt férfiakon. Erre ezek abbahagyták az ide-oda járkálást az országban. 25Amikor pedig Alkímosz látta, hogy Júdás és a vele lévők megerősödtek, és belátta azt is, hogy nem bír helyt állni ellenük, visszatért a királyhoz és ott súlyos vádakkal illette őket.

Nikánor támadása és veresége

26A király erre elküldte egyik legkiválóbb vezérét, Nikánort, aki gyűlöletet táplált Izraellel szemben, és megparancsolta neki, hogy irtsa ki a népet. 27Nikánor nagy sereggel vonult be Jeruzsálembe, majd csalárdul békés üzenetet küldött Júdásnak meg a testvéreinek, 28és mondta: »Ne legyen harc közöttem és közöttetek! Kevés emberrel megyek, hogy békességben lássam arcotokat.« 29El is ment Júdáshoz, és békésen köszöntötték egymást. Ám az ellenség készen állt, hogy elragadják Júdást. 30Júdás azonban megtudta, hogy csalárdsággal közeledik feléje; ezért óvatosan elkerülte őt, és nem kívánta többé látni a színét. 31Mikor Nikánornak tudomására jutott, hogy terve nyilvánvalóvá lett, harcba indult Júdás ellen Kefarsaláma mellett. 32Nikánor seregéből elesett közel ötezer ember. A többiek a Dávid-városba menekültek. 33Ezek után az események után felment Nikánor a Sion hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat. 34Ő azonban kinevette, megvetette, tisztátalanokká tette őket s gőgösen beszélt. 35Felindulásában megesküdött és azt mondta: »Ha Júdás tüstént kezembe nem kerül seregével együtt, akkor, ha majd épségben visszatérek, felgyújtom ezt a házat.« És nagy haraggal távozott. 36Erre bementek a papok, megálltak az oltár és a templom előtt, és sírva mondták: 37»Te, az Úr, kiválasztottad ezt az épületet, hogy a te nevedet szólítsák benne, és az az imádság és a könyörgés háza legyen néped számára. 38Fizess tehát vissza annak az embernek és seregének! Vesszenek el kard éle által! Emlékezzél meg istenkáromlásaikról, és ne engedd, hogy megmaradjanak!« 39Nikánor, miután kivonult Jeruzsálemből, Béthoronnál ütött tábort. Itt egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá. 40Júdás pedig Hadásánál táborozott háromezer emberrel. Ekkor így imádkozott Júdás: 41»Uram, mikor a király követei káromoltak téged, kivonult az angyal és száznyolcvanötezret ölt meg közülük! 42Így tipord szét ma ezt a sereget is szemünk láttára! Hadd tudják meg a többiek, mily gonoszul szólt ő szentélyedről! Ítélkezzél fölötte gonoszsága szerint!« 43Majd ütközetbe bocsátkoztak a seregek ádár hó tizenharmadik napján. Nikánor tábora vereséget szenvedett; ő maga elsőként maradt a csatatéren. 44Amikor aztán serege látta, hogy Nikánor elesett, elszórták fegyverüket és elmenekültek. 45De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt. 46Erre kirontottak körös-körül Júdea minden helyiségének lakói és bekerítették őket. Ellenálltak ugyan újra, de elvesztek kard éle által mindannyian. Egy sem maradt meg közülük. 47Aztán zsákmányul ejtették javaikat, magukkal vitték Nikánor levágott fejét meg a kezét, amelyet oly hetykén nyújtott ki, és felfüggesztették Jeruzsálem előtt. 48Nagy volt az öröm a nép között; és igen vidáman töltötték azt a napot. 49El is rendelte, hogy minden esztendőben megüljék azt a napot, ádár hó tizenharmadik napján. 50Ezután rövid időre nyugalom honolt Júdea földjén.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF