6 ¹Amikor Antióchosz király a felső tartományokat járta, azt hallotta, hogy Perzsiában van egy igen neves város, Elimaisz, amely ezüstben és aranyban bővelkedik. ²Temploma is igen gazdag, és ott vannak azok az arany páncélok, vértek és pajzsok, amelyeket Sándor, Fülöp fia, Makedónia fejedelme hagyott ott, aki először Görögországon uralkodott. ³Elindult tehát és megpróbálta bevenni és kifosztani azt a várost, de nem bírta, mert a város lakói előre értesültek a tervről. ⁴Felvették vele a harcot, úgyhogy menekülnie kellett onnan. Ő nagy szomorúsággal távozott, és visszatért Babilóniába. ⁵Ekkortájt jött valaki és azt a hírt hozta neki Perzsiába, hogy azok a seregek, amelyek Júdea földjén voltak, megfutamodtak, ⁶és hogy Líziász kivonult egy hatalmas sereg élén, de menekülnie kellett a zsidók elől. Ezek megerősödtek a fegyver és a gazdag zsákmány által, amelyet a megvert seregtől vettek el; ⁷lerombolták azt az utálatosságot, amelyet ő a jeruzsálemi oltáron épített, és a szent helyet magas falakkal vették körül, mint azelőtt, valamint az ő városát, Bétszúrát is. ⁸Történt pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart. ⁹Ott is maradt sok napig, mert kiújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy meg kell halnia. ¹⁰Ezért előhívatta valamennyi barátját és így szólt hozzájuk: »Eltávozott az álom a szememtől, le vagyok sújtva, a szívem elcsüggedt az aggodalomtól, ¹¹és így töprengtem magamban: Mily nagy nyomorúságba jutottam és milyen tengerébe a bánatnak, amelyben most vagyok. Pedig hát kedves voltam és szerettek uralkodásomban. ¹²Visszagondolok most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem Jeruzsálemben, mert elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és ezüst tárgyat és elküldtem, hogy kiirtsák Júdea lakóit ok nélkül. ¹³Tudom, hogy ezért zúdultak rám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen földön pusztulok el.« ¹⁴Majd odahívta egyik barátját, Fülöpöt és egész országa élére állította. ¹⁵Egyúttal átadta neki a koronát, a palástját és a gyűrűt, hogy irányítója legyen fiának, Antióchosznak és őt királynak nevelje. ¹⁶Azután meghalt ott Antióchosz király a száznegyvenkilencedik esztendőben.
¹⁷Mikor Líziász megtudta, hogy meghalt a király, trónra ültette ennek fiát, Antióchoszt, akinek gyermekkorában nevelője volt, és az Eupátor nevet adta neki.
¹⁸Azok pedig, akik a Várban voltak, körülzárták Izraelt a szentélynél, állandóan zaklatták őket, és így a pogányok támaszai voltak. ¹⁹Ezért Júdás elhatározta, hogy szétszórja őket. Egybehívta tehát az egész népet, hogy ostrom alá vegyék őket. ²⁰Egybe is gyűltek és megkezdték az ostromot a százötvenedik esztendőben, és felvonultattak faltörő kosokat és hadigépeket. ²¹A ostromlottak közül azonban egy páran kimenekültek, és hozzájuk csatlakozott néhány istentelen izraelita is. ²²Ezek elmentek a királyhoz és így szóltak: »Miért nem szolgáltatsz már igazságot és bosszulod meg testvéreinket? ²³Mi elhatároztuk, hogy szolgálunk atyádnak, eljárunk az ő parancsa értelmében és engedelmeskedünk rendeleteinek, ²⁴ezért azonban népünk fiai ellenségeinkké lettek. Azt, aki közülünk a kezükbe került, megölték, vagyonunkat pedig elragadták. ²⁵De nemcsak ellenünk nyújtották ki kezüket, hanem valamennyi szomszédunk ellen is. ²⁶Íme, most is megszállták a jeruzsálemi várat, hogy hatalmukba kerítsék. Bástyával vették körül Bétszúr erősségét is. ²⁷Ha gyorsan meg nem előzöd őket, ennél nagyobbat is tesznek, és többé fel nem tartóztatod őket.«
²⁸Ennek hallatára haragra gerjedt a király, egybehívta valamennyi barátját, hadseregének vezéreit és a lovasság parancsnokait. ²⁹De még idegen országokból, a tenger szigeteiről is jöttek hozzá zsoldos katonák. ³⁰Hadseregének száma pedig százezer gyalogos, húszezer lovas és harminckét harcra nevelt elefánt volt. ³¹Idúmeán keresztül közeledtek, megszállták Bétszúrt, sok napig hadakoztak és felállították hadigépeiket. Azok azonban ki-kirontottak, felégették ezeket tűzzel és férfiasan küzdöttek. ³²Ekkor Júdás elvonult a Vár alól és Bétzakaránál a király táborával szemben ütött tábort. ³³Pirkadatkor felkerekedett a király, és sietve támadásra vezette seregét Bétzakara felé. Itt csatasorba álltak a csapatok és felharsantak a kürtök. ³⁴Az elefántoknak szőlő- és epernedűt adtak, hogy harcra tüzeljék őket. ³⁵Majd szétosztották az állatokat a csapatok között és minden elefánt mellé ezer férfi állt láncos páncélban, fejükön rézsisakkal. Ezen kívül minden állat mellé még ötszáz válogatott lovast is rendeltek. ³⁶Ezek már azelőtt is ott voltak mindenütt az állat mellett, és ahová ez ment, ők is odamentek és nem távoztak mellőle. ³⁷Minden egyes állatra védelmül bizonyos szerkezettel fatornyokat erősítettek. Ezek mindegyikében harminckét vitéz volt, akik felülről harcoltak, és rajtuk kívül az állat indiai vezetője. ³⁸A maradék lovasságot innen is, onnan is a két szárnyon állította fel, hogy ez kürtszóval lelkesítse a sereget és tüzelje a hadoszlopba sorakoztatott csapatokat. ³⁹Amint pedig a nap az arany- és rézpajzsokra vetette fényét, tündököltek tőlük a hegyek, és fénylettek, mint az égő fáklyák. ⁴⁰A király seregének egy részét a magaslatokra osztották be, a másikat pedig a síkságra, és így vonultak óvatosan és rendben. ⁴¹A tömeg zajától, a csapat járásától és a fegyverek csörrenésétől megremegett a föld minden lakója; igen nagy és erős volt ugyanis a sereg. ⁴²Felvonult Júdás is csapatával a harcra, és a király seregéből hatszáz ember esett el.
⁴³Ekkor azt látta Eleazár, Saura fia, hogy az állatok közül az egyik királyi páncélokkal van felvértezve és kimagaslik a többi állat fölé. Ebből azt gyanította, hogy azon van a király. ⁴⁴Elszánta tehát magát, hogy megszabadítja népét, és soha el nem múló nevet szerez magának. ⁴⁵Vakmerően odarohant tehát a hadsorok közé, lesújtott jobbra is, balra is, úgyhogy mindkét oldalon hullottak a csapása alatt. ⁴⁶Majd a lába közé bújt az elefántnak, aláment és megölte. Az rázuhant a földre, és ő halálát lelte ott.
⁴⁷Ám amikor látták a király hadát és seregének támadó erejét, visszavonultak előlük. ⁴⁸A király serege pedig utánuk nyomult Jeruzsálem irányába. Júdea és a Sion hegy ellen indította táborát a király. ⁴⁹Bétszúr lakóival békét kötött. Ezek kimentek a városból, mert nem volt nekik ott élelmük az ostrom alatt; szombati nyugalma volt ugyanis a földnek. ⁵⁰Elfoglalta tehát a király Bétszúrt, és a védelmére őrséget hagyott benne. ⁵¹Majd ostrom alá vette a szentély helyét sok napig, felállított faltörő kosokat, hadigépeket, tűzvetőket, kő- és dárdahajítókat, nyíllövő eszközöket és parittyákat. ⁵²De azok is hadigépeket használtak hadigépeik ellen, és sok napig folyt a harc. ⁵³Kifogyott azonban a városban az élelem, mert éppen a hetedik esztendő volt. A félretett felesleget pedig azok fogyasztották el, akiket a pogányok közül Júdába mentettek. ⁵⁴Így csak csekélyszámú férfi maradt a szentély helyén, mert éhínség lepte meg őket. Elszéledtek ugyanis, mindenki a saját lakóhelyére.
⁵⁵Ekkor arról értesült Líziász, hogy Fülöp, akit Antióchosz király még életében arra rendelt, hogy uralkodásra nevelje fiát, Antióchoszt, ⁵⁶a nála lévő sereggel visszatért Perzsiából és Médiából, és azon volt, hogy átvegye a kormányzás ügyét. ⁵⁷Ezért elsietett és így szólt a királyhoz, meg a hadsereg vezéreihez: »Napról napra gyengülünk, élelmünk fogytán van, a hely pedig, amelyet megszálltunk, jól meg van erősítve. Hozzá még a kormányzás gondja is nyom minket. ⁵⁸Nyújtsunk tehát jobbot ezeknek az embereknek, kössünk velük és egész népükkel békét! ⁵⁹Engedjük meg nekik, hogy saját törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt! Hiszen a törvényeik miatt, amelyeket mi megvetéssel illetünk, gerjedtek haragra és vitték véghez mindezeket.« ⁶⁰Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezéreknek, és elküldött hozzájuk békét ajánlani. Azok elfogadták. ⁶¹Mivel pedig a király és a vezérek esküvel biztosították őket, kivonultak a várból. ⁶²A király erre felment a Sion hegyre. Amikor azonban a hely erődítményeit látta, csakhamar megszegte az esküt, amellyel megesküdött, és lerontatta körös-körül a kőfalat. ⁶³Majd sebtében elvonult. Amikor aztán visszatért Antióchiába, Fülöpöt a város birtokában találta. Erre harcba szállt ellene és hatalmába kerítette a várost.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet