Keresés a Bibliában

Győzelem Gorgiász felett

4 1Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel, 2hogy rajtaüssenek a zsidók táborán és gyorsan megverjék őket; vezetőik a várbeliek voltak. 3Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét 4addig, amíg a tábortól távol van a sereg. 5Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.« 6Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem. 7Amikor aztán megpillantották a pogányok hatalmas táborát a páncélosokkal és a lovassággal körös-körül – csupa harcedzett férfit – 8Júdás így szólt övéihez: »Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól! 9Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös tengerben, amikor a fáraó hatalmas sereggel a nyomukban volt. 10Kiáltsunk most is az égbe, s az Úr meg fog könyörülni rajtunk. Megemlékezik majd atyáink szövetségéről és összezúzza ma azt a sereget ott a szemünk előtt, 11és megtudja majd minden nép, hogy van, aki megmentse és megszabadítsa Izraelt!« 12Mikor aztán az idegenek felemelték szemüket és látták őket ellenük jönni, 13harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt, 14és megindult a harc. Ám a pogányok vereséget szenvedtek és szétfutottak a síkságon. 15A hátul lévők mindannyian kard által hullottak el, a többieket Gézerig, Idúmea, Asdód és Jamnia síkságáig üldözték. Csaknem háromezer ember esett el közülük. 16Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből, 17így szólt a néphez: »Ne vágyódjatok zsákmányra, mert harc vár még ránk! 18Gorgiász közel van ide seregével a hegyekben. Álljatok tehát helyt ellenségeinkkel szemben, verjétek le őket, aztán biztonságban mehettek zsákmányolni!« 19S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő. 20Gorgiász észrevette, hogy övéi elmenekültek, táborukat pedig tűz emésztette meg; a füst ugyanis ott a szemük előtt elárulta, hogy mi történt. 21Ennek láttára igen megijedtek, és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon, 22mindannyian a filiszteusok síkságára menekültek. 23Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal. 24Visszatérőben dicsőítő éneket zengtek, áldották Istent az égben, mert »ő jó és irgalmassága örökké tart.« 25És nagy lett a szabadulása Izraelnek e napon.

Líziász seregének első támadása

26Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt. 27Ennek hallatára az megrémült, s a lelke elcsüggedt, mert nem az történt Izraellel, amit óhajtott, és amit a király parancsolt. 28A következő esztendőben aztán Líziász összegyűjtött hatvanezer válogatott embert és ötezer lovast, hogy megsemmisítse őket. 29Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe. 30Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad! 31Juttasd ezt a sereget népednek, Izraelnek kezére, hogy megszégyenüljenek seregükkel és lovasaikkal! 32Önts beléjük félelmet, törd meg bizalmukat erejükben, hadd remegjenek meg vereségükben! 33Terítsd le őket azoknak kardjával, akik szeretnek téged; hadd zengjenek neked dicsőítő éneket mindannyian, akik ismerik nevedet!« 34Ezután megütköztek, és ötezer ember esett el Líziász seregéből. 35Amikor Líziász látta, hogy övéi menekülnek, a zsidók pedig elszántak és készek akár élni, akár hősi halált halni, elment Antióchiába. Katonaságot toborzott, hogy megerősödve újra visszatérjenek Júdeába.

A templom megtisztítása és újraszentelése

36Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!« 37Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre. 38Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták, 39megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre, 40arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak. 41Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel. 42Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez. 43Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket. 44Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele. 45Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát, 46és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad. 47Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek. 48Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat. 49Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt. 50Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban. 51Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek. 52A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak 53és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán. 54Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett. 55Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket. 56Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat. 57A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket. 58Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat. 59Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét. 60Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették. 61Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF