Keresés a Bibliában

13 1Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa. 2Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet 3és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. 4Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben. 5Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél. 6Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.« 7E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése, 8és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében. 9Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.« 10Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és köröskörül erődítéseket emelt. 11Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bent lévőket. és ottmaradt.

Trifón hadjárata Jeruzsálem ellen; Jonatán halála

12Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával. 13Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén. 14Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá, 15ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak. 16Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.« 17Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis, 18hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.« 19Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt. 20Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével. 21A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet. 22Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba. 23Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait. 24Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába. 25Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban. 26Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták. 27Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is. 28Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára. 29Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák. 30Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.

Simon és II. Demetriosz szövetsége

31Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt, 32és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot. 33Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben. 34Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt. 35Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta: 36»Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét! 37Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat. 38Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek. 39Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé. 40Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!« 41A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától, 42és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«

Izrael végleges megszabadítása

43Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette, 44és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban. 45A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik, 46és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!« 47Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba. 48Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne. 49A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak. 50Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól. 51Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje. 52S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat. 53Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt. 54Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF