Keresés a Bibliában

16 1Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt. 2Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet, 3és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
4A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék: 5Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék, 6Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
7Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:

8»Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét,
hirdessétek a népek közt tetteit.

9Énekeljetek neki, zengedezzetek neki
beszéljétek minden csodatettét.

10Dicsekedjetek az ő szent nevével,
örvendezzen az Urat keresők szíve.

11Keressétek az Urat és erejét,
keressétek arcát szüntelenül.

12Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt,
jeleire és szája ítéleteire,

13ti, Izrael utódai, az ő szolgái,
Jákob fiai, az ő választottai.

14Ő, az Úr, a mi Istenünk,
ő ítéli az egész földet.

15Gondoljatok örökké szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,

16szövetségére, amit Ábrahámmal kötött,
az esküre, amelyet Izsáknak tett.

17Jákobnak parancsba adta azt,
Izraelnek örök szövetségként,

18mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét
örökségtek osztályrészeként.’

19Noha szám szerint kevesen voltak,
és zsellérként tartózkodtak rajta,

20s nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másiknak népéhez,

21senkinek sem engedte bántani őket,
sőt fejedelmeket vert meg érettük,

22mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet,
prófétáimnak ne ártsatok.’

23Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak,
szabadítását napról-napra hirdessétek,

24beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
valamennyi nép között csodatetteiről.

25Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre,
s félelmetesebb minden istennél,

26mert a népek istenei mind csak bálványok,
egeket csak az Úr alkotott.

27Dicsőség és fenség van előtte,
erő és öröm az ő lakóhelyén.

28Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei,
ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,

29ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét.
Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé,
boruljatok szent ékességben az Úr elé.

30Remegjen színétől az egész föld,
mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.

31Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld
s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’

32Zúgjon a tenger s ami azt betölti.
ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.

33Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor,
mivel eljön megítélni a földet.

34Dicsérjétek az Urat, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló,

35s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül,
hogy dicsérjük szent neved,
s ujjongva zengjük énekeidet.

36Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre.’«
Azt mondja erre az egész nép:
»Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«

37Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt. 38Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte. 39Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta, 40hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt. 41Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«, 42Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
43Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

16,2 Az áldás jókívánságokból állt: ez a szertartás a főpap számára volt fenntartva.

Előző fejezet Következő fejezet