Keresés a Bibliában

7 1Perdülj, perdülj, Szulamit!
Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk!
Mit akartok nézni Szulamiton?
Csak nem a tábori körtáncot? 2Milyen kecsesek lépteid
saruidban, fejedelmi leányzó!
Csípőd hajlása, mint a nyaklánc,
mely művészkezek alkotása. 3Köldököd kerekded csésze,
sohase legyen kevert bor híján!
Hasad olyan, mint a búzarakás,
melyet liliom szegélyez. 4Két melled olyan,
mint a gazella két ikerfia. 5A nyakad, mint elefántcsont torony,
szemeid, mint Hesebon tavai
a népes város kapujánál;
orrod, mint a Libanon tornya,
amely Damaszkusz felé tekint. 6Fejed, mint a Kármel,
fejed haja, mint a bíbor,
omló hullámai királyt fűznek rabláncra. 7De szép vagy, milyen bájos,
te kedves, te gyönyörűséggel teljes! 8Termeted pálmafához hasonló,
és melleid datolyafürthöz. 9Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára,
és gyümölcse után nyúlok.«
Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei,
és szád lehelete, mint az alma illata, 10a szád legyen bor a legjavából,
méltó arra, hogy kedvesem igya,
hogy ajkával és fogával érintse! 11A kedvesemé vagyok én,
ő meg utánam eped. 12Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre,
szálljunk meg a tanyákon: 13reggel menjünk a szőlőkbe,
lássuk, kihajtott-e már a szőlő,
kinyílt-e a virágja,
virágban áll-e a gránátalma?
Ott adom neked szerelmemet! 14A mandragórák illatot árasztanak,
s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs;
frisset is, régit is
tettem el számodra, kedvesem!

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF