44 1És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam. (Ésa 41,8) 2Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam! (Ésa 43,5.6; Jer 30,10) 3Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. (Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38) 4És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. (Ésa 60,4) 5Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi. (Jel 13,16) 6Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 7És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. (Hab 1,7-9.1Móz;49,27) 8Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) 9A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. (Ésa 40,20; Zsolt 115,5) 10Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! 11Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! (Ésa 42,17; Zsolt 97,7) 12A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. (Jer 10,3.4) 13Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. (Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1) 14Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel. (Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27) 15Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; (Jel 6,12) 16Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! (1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7) 17Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! (Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8) 18Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. (Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67) 19És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? (Jer 1,18; Ezék 3,8.9) 20Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben? (Jer 10,14; Péld 15,14) 21Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el. (Ésa 51,8) 22Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak. (Ésa 43,14) 23Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát. (Jób 38,8-11) 24Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; (Zsolt 104,2) 25Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. (Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15) 26A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom! (1Móz 2,8-10) 27Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet! (Ésa 42,6) 28Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék! (Ésa 2,3.4)