18Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! (Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27) 19Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? (Ezék 12,2.5Móz;32,28) 20Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. (Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1) 21Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. (5Móz 4,8.32;5,21.23) 22De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! (Ámós 3,7.5Móz;32,27) 23Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! (Ésa,42 19. 25.) 24Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? 25Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére! (Ésa 10,16) 43 1És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ezék 20,22) 2Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. (2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27) 3Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. (Ésa 42,8) 4Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: (2Móz 19,5.5Móz;7,6.8) 5Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. (Ésa 44,2) 6Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, (Ésa 6,26) 7Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem! (Ezék 13,9.10) 8Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak! (Ésa 42,18.19) 9Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. (Ésa 41,22.25) 10Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! (Ésa 41,4;42,1;41,27)