99 1Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld! (2Móz 25,18-22) 2Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett. (Zsolt 132,13.14) 3Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az! (2Sám 6,2) 4És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban. 5Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő! (Zsolt,99 1. Zsolt. 132,7.) 6Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket. (2Móz 32,11-14; Jer 15,1) 7Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik. (4Móz 16,42-44) 8Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt. (4Móz 14,12.19-33;20,12.23-28.5Móz;32,48-52) 9Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!