75 1Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. (Zsolt 85,2-4) 2Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. (Zsolt 18,50) 3Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. 4A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. (Józs 2,9-24) 5A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; (Zsolt 31,19) 7Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; (5Móz 32,3; Zsolt 29,2) 8Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! (Dán 5,21.1Sám;2,7; Dán 2,21) 9Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. (Zsolt 60,5; Jób 21,22-29) 10Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 11És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. (Zsolt 101,3-8)