72
1Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
(1Kir 3,9)
2Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
(2Sám 8,15; Péld 31,8.9)
3Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
(1Kir 4,21.24.25;9,4-7)
4Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
(1Kir 3,16-27)
5Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
(1Krón 21,15)
6Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
(1Kir 4,21.24)
9Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
(Zsolt 121,6-8)
10Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
(1Kir 9,11.14;10,1.10.24.25; Ésa 60,6)
11Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
(Luk 4,9-12)
12Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
(Jób 5,22)
13Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
(Zsolt 9,11)
14Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
(Zsolt 50,15)
15És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
(Zsolt 34,13.14)
16Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
(1Kir 4,20.25)
17Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
(Zsolt 91,14;147,1)
18Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
(Zsolt 59,17)
19Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.