71 1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. (Zsolt 125,1) 2A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. (Zsolt 31,2; Dán 9,16) 3Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. (Péld 18,10) 4Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! (Zsolt 22,10.11) 6Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. (5Móz 33,1) 8Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. (Péld 8,24-29;Zsolt 93,2) 9Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! (1Móz 3,19) 10Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, (Zsolt 64,6.7) 11Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. (Jak 1,10; Ésa 40,6.7) 12Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! (Zsolt 70,2.4) 13Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. (4Móz 14,11.21-23.29) 15Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. (Zsolt 139,17) 16Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! (Zsolt 3,6.7) 17Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. (Zsolt 18,1-51) 19Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. (Zsolt 18,1.19.44;49,16;80,13) 21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 22Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! (4Móz 14,24.31) 23Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. (Zsolt 63,6-8) 24Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.