59 1Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. (1Kir 7,1-38) 2Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! (1Sám 19,9.10) 3Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; (2Sám 7,8) 4Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! (1Sám 20,31.32) 5Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket! (Zsolt 7,4-7;35,23) 6Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. (Zsolt 56,8) 7Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? (Zsolt 52,4-6;57,5) 9Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. (Zsolt 2,4) 10Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. (Jer 10,25) 11Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. (Zsolt 54,9.1Sám;20,15;26,10;31,2) 12Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! (Zsolt 68,2) 13Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (1Sám 24,10) 14Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. (Zsolt 56,8) 15Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. (Ésa 65,6.7) 17Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. (Zsolt 5,4) 18Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! (Péld 18,10)