Keresés a Bibliában

39 1Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
3Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
5Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF