31 1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. (Zsolt 14,1-7) 2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. (Zsolt 22,6;71,1) 3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. (Zsolt 71,3; Péld 18,10) 4Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. (Zsolt 25,11) 5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. (1Sám 23,19.20;26,1) 10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. (Jób 17,6; Zsolt 6,8) 11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. (Zsolt 22,11) 16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. (Jób 14,5) 17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Zsolt 4,7) 18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Zsolt 6,11) 19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. (Péld 14,3; Zsolt 52,3.4) 20Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. (Ésa 64,1.1Kor;2,9) 21Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. (Zsolt 27,5;Zsolt 52,3-5) 22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! (2Sám 21,11-23;13,26;15,14) 23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. (Ésa 38,11.12) 24Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! (Zsolt 34,10;Róm 2,6-9) 25Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! (Zsolt 27,4)