Keresés a Bibliában

132 1Grádicsok éneke.
Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF