57 1Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. (1Sám 22,1;24,1-4) 2Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. (Zsolt 36,8.5Móz;32,11.12) 3A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. (Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17) 4Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. (Zsolt 61,8) 5Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. (Jak 3,6.8) 6Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! (Zsolt 108,6.7) 7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. (Zsolt 7,16;9,16) 8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 108,2-7) 9Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! (Zsolt 5,4) 10Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. (Zsolt 108,4) 11Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. (Zsolt 36,6) 12Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!