1 1Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, (4Móz 12,6.7) 2A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (Ján 1,1.3; Kol 1,16) 3A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, (Márk 16,19; Fil 2,9.11;Ján 1,29) 4Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. (Zsid 5,5) 5Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? (Zsolt 2,7;2Sám 7,14) 6Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. (Zsolt 97,7; Jel 5,11-13) 7És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, (Zsolt 104,4) 8Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (Róm 9,5) 9Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. (Zsolt 45,8) 10És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; (Zsolt 102,26.27) 11Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. (Zsid,1 11. 12.) 12És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. (1Ján 2,1) 13Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? (Zsolt 110,1) 14Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? (Gal 4,4.5)