1 1A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. (1Krón 22,9.10;Préd,1 12.) 2Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! (Préd,1 14. Préd 2,1-27.) 3Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? (2Kir 15,29; Ésa 5,25) 4Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. (Jer 5,3) 5És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. (Zsolt 19,6.7) 6Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. (Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13) 8Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. (Péld 27,20) 9A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. (Ésa 47,14; Máté 3,12) 10Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. (Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9) 11Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. (Jer 19,9) 12Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben. (Préd,1 1.) 13És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. (1Kir 4,30-33) 14Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! (Préd,1 2. Préd 2,1-27.) 15Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható. (Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20) 16Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt! (1Kir 4,31) 17Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme. (Préd 2,4;Préd 2,1)