18Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. (Márk 5,22-43; Luk 8,41-56) 19És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. (5Móz 29,3) 20És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. (Ésa 6,9.10) 21Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. (Mát 14,36) 22Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. (Márk 5,34;10,52; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 23És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, (Mát 12,38) 24Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. (Ján 11,11;14,25) 25Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. (Mát 11,4) 26És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. (Mát 12,39.40)