19 1És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl; (Csel 10,14.15) 2És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. 3És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? (Mát 5,31.32) 4Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, (1Móz 1,27) 5És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (1Móz 2,24) 6Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. (1Kor 7,10.11) 7Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? (5Móz 24,1) 8Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. (Márk 12,38.40; Luk 11,43) 9Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. (Luk 16,18) 10Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. (Ésa 58,7) 11Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. (1Kor 7,7.17) 12Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be. 13Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. (Márk 10,13-16; Luk 18,15-17) 14Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa. (Mát 18,2.3) 15És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét. (Luk 11,52) 16És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? (Márk 10,17-31; Luk 18,18-30) 17Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. (Luk 10,26-28) 18Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; (2Móz 20,12-16) 19Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. (3Móz 19,18) 20Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? (Mát 6,41; Ján 11,41) 21Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. (Mát 6,20; Luk 12,33) 22Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. (Mát 1,43-45) 23Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. (Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18) 24Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Mát 5,34) 25A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? (3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8) 26Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. 27Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? (Luk 11,39) 28Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. (Luk 22,30) 29És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. (Zsid 10,3.4) 30Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30)