21És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett. (Mát 16,28; Luk 9,27) 22És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, (Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 23És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. (Luk 19,47) 24El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. 25És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, (Márk,5 14.) 26És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, (Márk 1,35-38) 27Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. (Márk 1,11.2Pét;1,17) 28Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. (Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 29És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. (Márk 8,30) 30Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? (Luk 6,19) 31És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? (Mát 6,14.15) 32És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. (Ésa 53,3) 33Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 34Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. (Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)