Keresés a Bibliában

3 1És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. 2És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt. 3Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. 4Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. 5Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. 6Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt. 7Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, 8És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá. 9És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt. 10Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt. 11A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. 12Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék. 13Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. 14És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, 15És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: 16Simont, a kinek Péter nevet ada; 17És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; 18És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, 19És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt. 20Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. 21A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. 22Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni? 24És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. 25És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. 26És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. 27Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. 28Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak: 29De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; 30Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. 31És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt. 32Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. 33Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? 34Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. 35Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF