Keresés a Bibliában

9 1Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. (Mát 10,1-15; Márk 6,7-13) 2És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. (Mát 23,13) 3És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. (Luk 10,4) 4És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. (Mát 10,14; Csel 13,51) 6Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt. (Luk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22) 7Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; (Mát 14,1.2; Márk 6,14) 8Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. (Ján 15,12;Mát 10,28) 9És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni. 10Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. (Márk 6,30.32) 11A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. (Mát 14,15-21; Márk 6,35) 13Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. (Luk 9,26; Márk 8,38) 14Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 15És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 16Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. (Mát 11,15) 17Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. (Mát 9,10.11; Márk 2,15.16) 18És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? (Mát 16,13-20; Márk 8,27-30) 19Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. (Luk,9 7. 8.) 20És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. (Mát 18,12-14;Luk 19,10) 21Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; (Mát 16,20; Márk 8,30) 22Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. (Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33) 23Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34) 24Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. (Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25) 25Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? (Mát 16,26; Márk 8,36) 26Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. (Luk 12,19; Mát 10,33; Márk 8,38.2Tim;2,12;Mát 16,27) 27Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. (Mát 16,28; Márk 9,1) 28És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. (Jób 39,3; Zsolt 147,9) 29És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. (Mát 17,1-8; Márk 9,2-13) 30És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 31Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. 32Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. 33És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. (Mát 6,31-34; Jak 1,5-7) 34És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. 35És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok. (Ésa 42,1; Mát 3,16.17; Ján 3,16.2Pét;1,17) 36És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban. (Luk 22,28-30; Jel 3,21) 37És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe. (Mát 17,14-21; Márk 9,14-29) 38És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: (Mát 6,21) 39És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. (Eféz 6,14) 40És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 24,44.46.47) 41Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! (Ján 13,4;Mát 24,46.47) 42A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: (Mát 24,43) 44Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. (Mát 17,22.23; Márk 9,31.32) 45De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől. (Márk 9,32) 46Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. (Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34) 47Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, 48És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. (Mát 18,5;25,40; Márk 9,37; Ján 13,20) 49Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. (Márk 9,38) 50És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. (Mát 12,30; Márk 9,40) 51Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, (Jak 4,17) 52És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. (Róm 2,12) 53De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. (Mát 10,34-39) 54Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? (2Kir 1,10.12) 55De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: (Mát 5,44.45) 56Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 57Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! (Mát 8,19.20) 58És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. (Mát 16,2.3) 59Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (Mát 8,21.22) 60Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. (Dán 9,25; Malak 3,1) 61Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. (1Kir 19,19.20) 62És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. (Mát 5,25.26)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet