Keresés a Bibliában

7 1Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. (Márk 9,38) 2Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. (Mát 8,5-10) 3Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 4Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 5Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk. 6Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; (2Kir 1,10.12) 7A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 5,44.45) 8Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 9Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! (Mát 8,19.20) 10És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák. 11És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság. (Mát 8,21.22) 12Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele. (Zsolt 49,7.12.13) 13És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj. (1Kir 19,19.20) 14És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! (1Tim 6,18.19; Jel 3,17.18) 15És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. (Zsolt 55,23; Mát 6,25-33) 16És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. (Ján 6,14.5Móz;18,18) 17És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba. (Mát 10,16) 18És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, (Mát 11,2-6) 19Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? (Malak 3,1; Mát 3,11) 20Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? (Mát 27,1.2) 21Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát. (Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18) 22És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. (Ésa 35,5.6) 23És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik. (Mát 3,2) 24Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? (Mát 11,7-11) 25Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. (Mát 10,14; Márk 6,11; Csel 13,51) 26Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat. (Mát 6,20;19,21;Csel 2,45) 27Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat. (Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2) 28Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. (Mát 11,11.14) 29És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; (Mát 21,32) 30A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle. (Csel 13,46) 31Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók? 32Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. (Mát 11,16-19) 33Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. (Zsolt 91,13; Csel 28,3.5) 34Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. (Zsid 12,23) 35És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól. (Mát 11,25.26.1Kor;1,19.26) 36Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. (Mát 11,27.1Tim;2,4;Ján 1,18) 37És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet. (Mát 13,16;1Pét 1,10.12) 38És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. (Mát 27,15-30; Márk 15,6-19; Ján 18,39;19,16) 39Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös. (Mát 24,51;25,41.46) 40És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. (Jak 4,17) 41Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. (5Móz 6,5) 42És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? (Ezék 20,11.12; Mát 7,21) 43Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. (Mát 20,22; Márk 10,38;Luk 22,43.44; Mát 26,37.38) 44És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. (Mát 10,34.35) 45Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. 46Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. (Mik 7,6; Mát 10,21) 47Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. (Ján 4,9) 48És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. 49És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? (Luk 5,21; Mát 9,3; Márk 2,7) 50Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! (Luk 8,48;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet