25És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta. (Mát 12,9-13; Márk 3,1-3) 26És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, (Mát 8,28-34; Márk 5,1-17) 28Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: (Mát 19,27-29) 29Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: (Márk 10,29.30) 30Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, (Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21) 31A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; (Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12) 32Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére. (Ésa 42,6;49,6) 33József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak. 34És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak; (Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9) 35Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. (Ján 19,17)