42 ¹Jób pedig felele az Úrnak, és monda: ²Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. ^{(Zsolt 134,1.2) 3}Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. ^{(1Móz 6,17;8,1-3) 4}Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! ^{(5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21) 5}Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. ^{(Jób 40,1.4Móz;12,6-8) 6}Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban! ^{(2Sám 5,11) 7}Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. ⁸Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. ^{(Jak 5,6;Jób 13,7-10) 9}Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére. ^{(Zsolt 97,12) 10}Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. ^{(Jób,42 8.) 11}És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt. ¹²Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. ^{(Jób 1,3) 13}És lőn néki hét fia és három leánya. ^{(Jób 1,2) 14}És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. ^{(Zsolt 6,5.6;115,17) 15}És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. ¹⁶Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. ^{(2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50) 17}És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet