41 1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? (Zsolt 5,6.7;11,5) 2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? 3Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? (Jób,41 3-6.) 4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? (Zsolt 1,1.2;18,22.23) 5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? (Mik 7,8;Zsolt 118,6) 6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? (Zsolt 18,38.39) 7Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? (Zsolt 3,6.7) 8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. (Zsolt 23,6;42,2.3) 9Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! (Zsolt 31,21) 10Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? 11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! 12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. 13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? (Zsolt 104,28) 14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! (Ésa 49,15.16) 15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. (Zsolt 25,4.5.9) 16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 19A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. (Zsolt 104,7) 20Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. (Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) 22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. (Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) 23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. (Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) 24Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. (Zsolt 18,4.49) 25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. (Zsolt 20,7) 27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. 28A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. (Zsolt 96,7.8) 29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. 31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. (Ésa 30,31) 32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. (Ésa 2,12.13) 33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. 34Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8)