31 1Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. (Zsolt 119,37) 2És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? (Zsolt 31,10; Jób 17,6) 3Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? (Ésa 66,24; Máté 25,41) 4Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? (Zsolt 10,17) 5Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: (Zsolt 35,4;40,15) 6Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! (2Sám 16,5-11) 7Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! (Zsolt 10,9) 9Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: (Péld 7,8.9) 10Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. (Jób 31,7.8) 11Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. (3Móz 20,10) 12Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (Péld 6,26-29) 13Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? (1Móz 18,25; Zsolt 18,21-25) 15Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? (Jób 34,19; Péld 22,2) 16Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; (Jak 1,27;Ésa 10,2) 17És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; (Préd 11,2) 18Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! (Zsolt 37,26) 19Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; (Máté 25,44.45; Ésa 58,7) 20Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; (Jób 15,35; Ésa 59,4) 21Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; (Péld 5,22; Zsolt 9,16) 22A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! (Péld 22,23; Zsolt 17,4;119,120) 24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! (2Sám 23,1) 25Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; (Ésa 6,3) 26Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, (Máté 21,16) 27És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: (Zsolt 102,26) 28Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! (2Móz 22,20.5Móz;13,12.16) 29Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) (Máté 5,14) 31Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? (Jer 27,6) 32(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) (1Móz 1,28.29) 33Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: (Zsolt 32,3.5; Péld 28,13) 34Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! (2Sám 23,1) 35Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. (Zsolt 138,1.2) 36Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! (Zsolt 31,8.9) 37Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! (2Sám 22,1-51) 38Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; (Zsolt 7,9.12) 39Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 40Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.