23 1Felele pedig Jób, és monda: (Jer 31,35.36) 2Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. 3Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. 4Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. (Jób 32,8.9) 5Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. 6Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! 7Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! (Zsolt 104,20-22) 8Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. 9Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. (Zsolt 147,9; Máté 6,26) 10De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. 11Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. (Zsolt 119,106.2Sám;22,21.25) 12Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. 13Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. (Zsolt 115,3) 14Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. 15Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. (Jer 2,24) 16Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. (Jób 7,14) 17Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?! (Jób 30,23)