19 1Felele pedig Jób, és monda: 2Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? 3Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? (Jób 16,20) 4Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. 5Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? 6Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. (Zsolt 28,5) 7Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. 8Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. (Jak 5,3.4) 9Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. (Róm 8,61) 10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. 11Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. (Jób 13,24;16,9) 12Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. (Jób 6,4) 13Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. (Jób 2,9; Zsolt 38,12) 14Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. 15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. (Zsolt 69,9) 16Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. 17Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. (Jób 2,9) 18Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. 19Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. 20Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. (Zsolt 102,6; Siral 4,8) 21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! 22Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? (Jób 16,9;Jób,19 20.) 23Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! 24Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! 25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. 26És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. (Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15) 27A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; 28Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. 29Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet! (Jób 27,8.9)