Keresés a Bibliában

8 1Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. (Ján 21,20) 2Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. 3Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, (Ján 22,19; Márk 13,9.2Kor;11,24.25;Ján 4,17.18) 4Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. (Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29) 5A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? (3Móz 20,10.5Móz;22,22) 6Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. (Ján 2,45;4,34.35) 7De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. (Ján 12,6) 8És újra lehajolván, írt vala a földre. 9Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. (Ján 1,14;4,33;5,42) 10Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? (Ján 8,5.26;21,8) 11Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Ján 5,14) 12Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (Ján 1,4.5.9;9,5;12,46) 13Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. 14Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. (Ján 5,31;Ján 9,29) 15Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. (Ján 6,69) 16De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem. (Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34) 17A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. (5Móz 17,6;19,15) 18Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem. (Jer 26,11) 19Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. (Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17) 20Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája. (Ján 7,8) 21Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda. (Ján 7,34) 22Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda? 23És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. (Ján 3,31) 24Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. (Ján 3,18) 25Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek. (Ján 12,45) 26Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala. (Ján 7,28) 27Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik. (1Móz 15,14) 28Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. (Ján 3,14;12,32) 29És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. (Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24) 30A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. (Ján 7,31) 31Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; 32És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (1Móz 42,2-3) 33Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? (1Móz 45,1-3) 34Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. (2Pét 2,19) 35A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. (Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2) 36Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Ján 17,21.23) 37Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. (Ján 18,14) 38Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok. (Ján 5,18;Ján 5,19) 39Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. 40Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. (Ján 7,16) 41Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. (Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2) 42Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. (Ján 7,28) 43Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. (2Móz 2,11.12) 44Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (1Ján 3,8;Júd 1,6) 45Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem. (Ján 13,19) 46Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem? (Mát 26,6; Márk 14,3) 47A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. (1Ján 4,6) 48Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned? (Ján 7,20;10,20) 49Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem. (2Móz 2,15.21.22) 50Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli. (Ján 13,10) 51Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. (Ján 5,24) 52Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. (Ján,8 48.) 53Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? (5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7) 54Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, (Ján 12,28) 55És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. (Ján,8 27.;2Móz 3,2-10) 56Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. (2Móz 15,25;17,5.6;2Móz 14,21-28) 57Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? (Ján 14,15) 58Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 59Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék. (Ján 10,31)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet