Keresés a Bibliában

12 1Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. (Mát 26,6; Márk 14,3) 2Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. (Zsolt 69,22) 3Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. (Ján 12,31) 4Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: (Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1) 5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? (5Móz 21,23) 6Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. (Ján 13,29) 7Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. (Ján 17,10) 8Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. (5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7) 9A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. (Ján 11,43.44) 10A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; (2Móz 12,46) 11Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. (Zak 12,10) 12Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, (Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50) 13Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! (Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26) 14Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. (Zak 9,9) 16Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. 17A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 18Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. (Ján 17,8) 20Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 21Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. (Ján 1,45) 22Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. (Ján,12 27.) 23Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. (Ján 17,1) 24Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. (Mát 26,31; Márk 14,27) 25A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. (Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33) 26A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. (Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17) 27Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. (Ján 3,35;13,3;Ján 5,21) 28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. (1Ján 5,20) 29A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. (Ján 4,34) 30Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. (Márk 16,9) 31Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: (Ján 8,1.4) 32És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. (Ján 3,14;8,28) 33Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. (Ján 16,27) 34Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? (2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27) 35Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. (Ján 1,9;1Ján 2,10) 36Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. (Ján,12 21.;Ján 10,30) 37És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: (Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10) 38Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? (Ésa 53,1) 39Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: (Mát 16,19;18,18) 40Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. (Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8) 41Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. (Ésa 6,1) 42Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: (Ján 7,48) 43Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. (Ján 5,44) 44Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. (Zsid 9,14) 45És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. (Ján 14,9) 46Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. (Ján 8,12;9,5) 47És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. (Ján 3,17) 48A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 49Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. (Ján 14,10) 50És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet