Keresés a Bibliában

19 1És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 7,10;12,10) 2Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén. (Jel 16,7; Zsolt 19,10;119,137;Jel 18,20.5Móz;32,43) 3És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. (Ésa 34,10; Jel 14,11;18,18) 4És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! (Jel 4,4;Jel 4,6) 5És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok! 6És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. (Jel 11,15.17;12,10) 7Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Ezék 16,10) 9És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. (Mát 22,2) 10És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. (Jel 22,8.9;Jel 1,9;6,9;20,4.1Ján;5,10) 11És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel 6,2;Jel 3,14) 12És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 1,14;2,18) 13És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. (Ésa 63,3;Ján 1,1.1Ján;1,1) 14És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel,19 8.) 15És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 14,19.20; Ésa 63,3;Jel 2,27;12,5) 16És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel 17,14) 17És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jer 12,9; Ezék 39,17) 18Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. 19És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen. (Jel 13,1-11;17,11-14) 20És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: (Jel 20,14;Jel 13,11-16) 21A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával. (Jel,19 15.;Jel,19 17.)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet