Keresés a Bibliában

9 1Felele pedig Jób, és monda: 2Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? 20Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. 22Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? 25Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. 33Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! 34Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: 35Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF