Keresés a Bibliában

37 1Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön! 2Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. 3Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. 4Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. 5Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. 6Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. 7Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. 8Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. 9Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. 10Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. 11És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. 12Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. 13Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. 14Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? 15Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? 16Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? 17Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör? 18Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. 19Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! 20Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül. 21Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. 22Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. 23Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF