Keresés a Bibliában

30 1Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. 2Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! 3Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. 4A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 5Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. 6Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 7A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. 8Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. 9És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! 10Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. 11Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. 12Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. 13Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 14Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. 15Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. 16Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. 17Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. 18A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. 19A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! 21Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. 22Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. 23Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; 24De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? 25Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? 26Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. 27Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. 28Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. 29Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. 30Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. 31Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF