Keresés a Bibliában

22 1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! 3Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? 5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: 20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! 21Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! 23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. 30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF