Keresés a Bibliában

22 1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: (Jób 31,37) 2Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! (Péld 8,27-29) 3Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? (Zsolt 104,5) 5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? (Jób 7,21) 6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. (Jób,22 10. 11. Zsolt. 33,7.) 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. (Jób 31,19; Máté 25,42.45) 8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. (Jób 31,17;Jób 31,18.21) 10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! (Zsolt 18,17;69,15) 12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? (Jób 21,17-19;Zsolt 10,15) 14Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; (1Móz 6,5-7) 16A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? (Jób 21,14) 18Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: (Zsolt 107,42) 20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! (Zsolt 37,17;18,20) 21Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. (Józs 10,11) 22Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! (Zsolt 119,72) 23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: (Zsolt 104,13.16) 25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. (Zsolt 37,6;92,11) 29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. (Péld 29,23) 30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. (Jer 5,1)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet